Jó reggelt a népnek!

Süt a nap, csicseregnek a madarak... vagy dideregnek, ki tudja. Hétfő van, mindjárt hajnalelőttkétfordulással hét óra, én meg már majdnem egy órája fent vagyok. Hogy miért? faszsetudja
Ma érettségiszünet van, holnap vizsgázom, de én úgy döntöttem hogy pazarlom még egy kicsit az időmet, és hozok ide egy gyors helyzetelentést.

Hosszú és fájdalmas napok vannak mögöttem, ugyanis csütörtökön bátyámmal Zúzdába mentünk valami koncertekre, aminek az lett a vége, hogy zárásig ott tomboltunk, aztán miután kidobtak minket mentünk blahára mekizni (már az említésétől is megéheztem aaaa killme). Viszont azzal nem számoltam, hogy meghúzom a nyakam, szóval 2-3 napig akkor is fájt a nyakam, amikor levegőt vettem. Na képzelhetitek milyen volt így tanulni...

Maradjunk annyiban, hogy holnap 3-kor kisvizsgázom föciből, és még nem tudok semmit. Gratulálok Dena, ezt jól megcsináltad magadnak. ahj
Mondjuk bízom az utolsópillanat-vészhelyzet-tejóég ösztöneimben, hogy ma még meg tudom tanulni a 20 elméleti és 20 gyakorlati tételt... Szorítsatok. :"D

Nagyon várom hogy végre vége legyen ennek a vizsga felhajtásnak, mióta együtt vagyunk Tomival alig tudtunk találkozni/beszélni, mert mindketten próbáltunk úgy csinálni, mintha tanulnánk. Nem kellemes.

Na de én lépek is, kívánjatok szerencsét, szükségem lesz rá. :( Az érettségizőknek meg szintén egy kalappal, ha olvastok, ha nem. :D

gúdbáj

Akartam egy hosszabb bejegyzést hozni Párizsról, de úgy tűnik az égiek nem így tervezték, a laptopom fellázadt ellenem. Kétszer próbálkoztam, kétszer lefagyott ez a szar és már elegem van.

Most ennyire van időm: Igen, voltam Párizsban, gyönyörű volt, 3 és fél nap alatt végigrohantunk a városon, van millió képem, láttam mindent, fáj mindenem, nem akartam hazajönni, visszamennék, a kaja kicsit szar volt, kicsit nem, sok a metró, viccesek az emberek és még mindig nem tudok franciául.

Ha lesz idegem, erőm és jól működö laptop-hozzáférésem, akkor ígérem kifejtek mindent és hozok egy normális beszámolót. Legalábbis igyekszem majd. 

képek a gépről. hahi

nya, Au revoir, és imádkozzatok értem és a laptopomért.

Épp azon gondolkodom, hogy megint mennyi idő telt el, mióta legutoljára jelentkeztem. Valaki tippel? :D Pontosan két hónap, egy napja nem blogoltam.
Azt hiszem, ezt már hívhatjuk rendszeres blogolásnak, két havonta hozom nektek az agymenéseimet. xd szorrinátszorri

Valahogy mindig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy 'á, kéne már blogolni', de aztán valahogy sosem jött össze, nem volt időm/energiám/kedvem. Most viszont jöttem újra rontani a nemlétező színvonalat, egy újabb semmiértelme-bejegyzéssel.

Röviden szar se változott az eddigi unalmas életemben, minden ugyan olyan, mint két hónapja. Persze rengeteg minden történt ez idő alatt, néha teljesen másnak tűnt az egész. Talán akkor kellett volna jönnöm, elmesélni minden heppiséges dolgot, de muszáj volt kiélveznem a boldogabb napokat. 
Ha már itt tartunk, asszem az év legboldogabb hete volt a múlthét, szóval regélek arról.

Köztudott, hogy imádom a tavaszt, a meleget, és szerintem lassan fotoszintetizálni fogok, annyira élvezem a napsütést. A rettenetesen hosszú tél után igazi álom volt végre kabát nélkül, pulcsiban napozni az udvaron szünetekben, mit sem törődve a gyilkos matekórákkal. 

Minden negatív dolgot fogtam és elpakoltam az agyam egyik hátsó részébe, gontoltam, majd foglalkozom velük máskor, engem nem érdekel a valóság. Abban a világban akartam élni, amit magamnak építettem, ahol mindenki boldog és mindig nyár van. 

Namármost, mint kiderült ez nem ilyen egyszerű. Szinte éreztem, hogy túl jó hetem volt, és mivel semmi sem tökéletes, pénteken beütött a krach. 

Paddy and the rats koncertre mentünk volna Tücsivel, de nem jött össze, mivel lebetegedett, de még nem ez volt a legrosszabb, mentem bátyámmal meg egy haverunkkal. Be kell valljam, elég sok sört eltűntettünk, belőlem meg folyamatosan előjött az összes rossz dolog, amit egészen addig elraktároztam magamban. 
A koncert első felét végigkönnyeztem, zavart a tömeg, zavart hogy az első sorban alig tudtam mozdulni, zavarnak a kék-zöld-lila foltok, amikkel gazdagabb lettem. Egy idő után valahogy átjutottam a holtponton, nem érdekelt semmi, csak élveztem az egészet.
Aztán amikor vége lett a koncertnek, olyan volt mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Túl hamar lett vége. Eszembe jutottak a régi koncertek, amik sokkal jobbak voltak, sokkal közvetlenebbek. De persze minden változik, naív voltam azt hinni, hogy paddyék örökre a mi titkunk marad. Fájdalmas ez a fajta felismerés, de ennek is itt volt az ideje.
Voltak egyéb dolgok is, amik rosszá tették az estét, de ezeket inkább hanyagoljuk.

Végül tegnap összevesztem egy nagyon jó barátnőmmel, a maga módján elküldött melegebb éghajlatra, és a legrosszabb, hogy meg is érdemeltem.

Szóval mindezeknek köszönhetően ülök itthon önutálatba süppedve suliidőben, és blogolok.

Meg kell mondanom, most még szerencsétlenebbnek érzem magam, mert mi a faszért nem vagyok képes normális bejegyzést hozni? Állandóan csak szenvedek itt, el nem tudom képzelni, mennyire elegetek lehet belőlem. 

Később hozok majd egy normálisabb bejegyzést, ígérem, de ezeket ki kellett adnom magamból. 

na pusszanat.

bip. bip. bip. bip. khm

Kellemes szép éjfélutánt és boldog új évet mindenkinek! Helló :d

Pár hónap kihagyással újra itt rontom a levegőt, szebbé téve lázas napjaimat. Foghatjuk a betegségre, unalomra, vagy akármire ami jól esik. Nem tervezek hosszú bejegyzést, de majd meglátjuk mi lesz a végére. ;)

Kezdjük egy kisebb beszámolóval, mi is van épp az életemmel. 
Miután annyira imádom ezt a sulit, sikeresen megbuktam fizikából és matekból. Az igazat megvallva a többi jegyesem se jobb, kivétel az angol, a francia, a művtöri és a rajz, plusz az irodalom&nyelvtan. A félév elteltével (és a barátaim rásegítésével) realizáltam, hogy ez így nem mehet tovább, és muszáj lesz elkezdenem végre tanulni, ha nem akarom teljesen elcseszni az életemet. 
[pénteken megkaptam a félévimet, erre azt követő hétfőn írtam egy ötös matekdogát. könyörgöm csináljatok velem valamit, hát már csak nevetni tudok magamon]

Beszéjünk kicsit Seggfejről. Tudjátok a srác, aki jobban tetszett, mint kellett volna...
November közepétől kezdve egész jól alakult minden (valószínűleg ezért is nem jöttem ide nyavalyogni. lol), és egy olyan "majdnem randiztunk" helyzetbe kerültünk. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megbízhatok benne, hogy ez az egész igazi lehet és nem csak beképzeltem magamnak. Kb karácsony felé voltam úgy, hogy minden mindegy, csak hagytam hogy magával sodorjon az az érzés, hogy valaki tényleg szeret. 
Na ekkor jött a nagy pofára esés, téli szünet, majdnem együtt szilvesztereztünk (én ügyesen megijedtem és nemet mondtam. már nem is tudom hogy jó vagy rossz ötlet volt-e), január elsején éjfélkor még felhívtam, és aznap még beszéltünk is, de utána valahogy olyan volt minden, mintha jéghegybe ütköztünk és elsüllyedtünk volna mint a Titanic. Azóta alig beszélünk, Seggfej nagyon távolságtartó lett. A mai napig nem értem, és nem tudom mi történt. 
Szerencsére elég hamar túlléptem rajta, mondjuk ezen az is segített, hogy sokat bunkózott velem mostanában, amit szintén nem értek, de így jártam. Valószínűleg sokkal jobb ez így, legalább megtanultam, hogy vigyázni kell a pasikkal, elég komplikált logikájuk van. (vagy nincs) :)

Azóta is élem a kis unalmas életemet a barátaimmal, szenvedek itthon anyámmal és a bátyámmal, ahogy eddig is, sajnos ez valahogy nem változott. :D

Mostanában keveset festek, kissé össze-vissza áll a fejem, néha azt se tudom, milyen nap van éppen. Sokszor érzem magam elveszettnek, 'tini-depresszió', ki kell nőni. Esküszöm másra sem várok, mint hogy végre túl legyek ezen, igazán idegesítő tud lenni, főleg töri tanulás közben, vagy ha bejegyzést írnék, aztán mégsem. :d

Kéne valami újítás a blogon. Gondoltam arra, hogy esetleg címet váltok, csak hát az ugye mégis 50 kredit lenne, ami elég drága, nálam meg épp válság van. Lehetne szó költözésről is, de nem vagyok biztos benne, hogy magam mögött tudnám hagyni ezt a lassan négy évet, és a több mint 12 ezres látogatottságot csak úgy. Szóval még erősen gondolkozom rajta, aztán valamikor lesz belőle valami. Reméljük. :d

Több mint egy órája ültem neki megírni a bejegyzést, közben kb. két kattintással varázsoltam egy gyönyörű -fogjuk rá- kinézetet, úgyhogy végülis nem rossz egy termés ez mára.
A tervezett nem hosszú bejegyzésből ofkorsz egy kisebb novella lett, de így szép az élet, nem igaz? :D

nna majd jelentkezem

bonne nuit cupcakes~

Hellóhelló! :D

Képzeljétek, kaptam egy új laptopot. *--* Egy használt, ezer éves asus, xp-vel, de annyira jóóóó. A sims 3 és a youtube is akadás nélkül megy rajta, és asszem ennyi elég is nekem. Nem tudom, hogy bírtam ki eddig nélküle. :3 Monstrónak hívják. (igen, mint a herripotterben) Pénteken kaptam, azóta se tudod elszakadni tőle. :)

Ma pedig egyáltalán nem volt hatefő, sőt még az idióta időjárás miatt sem volt rossz hangulatom. :)
Úgy kezdődött, hogy elaludtam, de szerencsére elmaradt az első órám, ami ráadásul francia lett volna. Aztán duplainfó a gyűlöletes matektanárommal... hát nem volt kellemes, de legalább elment vele a fél nap, és negyed órával előbb el is engedett. 
Elmondom nektek, hogy van egy srác, aki (sajnos) talán jobban tetszik mint kellene. Hívjuk csak Seggfejnek.
Szóóóval, angolon ugyanúgy Seggfej mellett ültem, mint általában. Elvoltunk, szerencsésen kiakasztottuk a tanárt, aztán azt a feladatot kaptam, hogy fejtsem ki, mit ajánlanék Seggfejnek, mit csináljon/ ne csináljon egy első randin. Na mondom baszd meg. :"D De hát ezt is túléltük. 
A nap további részében is ő az, aki tartotta bennem az életet, néha elszedte a sapimat, aztán amikor visszaszereztem, addig ölelgetett (fojtogatott xd), amíg el nem szedte. Most meg örülök a fejemnek. :D
Aztán a legutálatosabb óráról, énekről elengedett a tanár, nem hiszitek el, mennyire megkönnyebültem. 

Holnap pedig felelés és dogamentes napunk lesz, plusz nyíltnap, szóval minden heppi. ^^ Ettől konkrétan már csak rosszabb lesz. :d

Au revoir, cupcakes!

ps. hétfőn, vagyis november 18-án angol középfokú próbanyelvvizsgát írok. Szorítsatok pls!

szeretem