mélypont nem biztos, hogy erre kíváncsi vagy
Kedvem lenne írni egy jó depressziós bejegyzést, amiben szidom magamat, a világot, az életemet és minden létező dolgot a világon. Lenne értelme? Nem, szerintem se...
Mégis elérkeztem a mélypontomhoz, amikor már minden idegesít. A nyár, a blog (főleg a kinézet), anyám, a hipsterek, a lassan száradó festék, az, hogy minden sorozat, amit szeretek, hiatusban van, a kibaszott gólyalét, az, hogy nincs pénzem conra, a nemlétező barátaim, az internet, a lustaságom, az undorító rendetlenség a szobámban, a szuicid hajlamaim, minden régi és minden új.
Már előre utálom az új sulimat. Nem tudom, miért. Talán túl nagy csalódás volt az általános, és félek többet várni a gimnáziumtól. Sajnos az a "megtiszteltetés" ért, hogy már májusban megismertem leendő osztálytársaimat. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy boldogan túléltem volna a nyarat eme tudás nélkül is, köszönöm Leövey.
Idegesít, hogy soha, semmihez nem vagyok elég jó, a rajzaim szarok, a honlapszerkesztés sem az én asztalom, ráadásul nem is vagyok valami nagy szám. Néha úgy érzem, csak magamnak írogatok itt, mint valami idióta. Idegesít az, hogy mindenem unalmas. A ruháim, a hajam, az arcom, a dagadt testrészeim, minden ugyanolyan már évek óta, és már nem bírom.
Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek. Nem is tudom, új kezdet? Egy másmilyen élet? Azt akarom, hogy jelentsek valamit az embereknek, de sose voltam az a fajta személy, akit észrevettek, vagy emberszámba vettek volna.
Csak sikerült összekotornom egy nyafogós bejegyzést. Bocs, tudom, hogy unalmas vagyok. :s
|
Minden ember életében vannak mélypontok, néha nem is kell, hogy történjen valami ehhez. Megesik, hogy nem érzed jól magad a bőrödben, de hé, ez tök általános.
A látogatottságodat nézve igenis vannak olvasóid, igenis érdekel pár (vagy nem is pár) embert, hogy mi van veled.
Többek közt erre is jó ez a blogolás, töknyugodtan kiírhatod magadból, ami épp bánt. Hidd el, hogy az emberek sokkal szívesebben olvasnak igazi érzelmeket, mint palástolt jókedvet.
Az új suli valóban szívás helyzet, én is paráztam 9.-ben. Eleinte senki nem volt szimpi, és utáltam az egészet, de kb fél év alatt sikerült jobban megismernem mindenkit, és kialakult egy széles társaság, akik kiröhögték a többi hülyét velem együtt. Ne aggódj, a te osztályodban is lesz legalább 1-2 ember, akivel megtalálod a közös hangot, idővel pedig a többiekkel is.
Csak azért írok ennyi hülyeséget most neked, mert én is rengetegszer éreztem/érzem ezt, és jó tudni, hogy... nem vagy egyedül ezzel, na :D
A mélypont szívás, de nem szokott sokáig tartani :DD
Sziaaaa, köszönöm, ez így reggel feldobta a napomat. :) <333