Sz�p hajnali kett�t, �gy egy hideg febru�ri szombaton!

K�ptelen vagyok aludni (pont most nem, mI?), �gy unalom�z�sk�nt visszaolvastam az eddigi bejegyz�seimet. H�t meg kell mondjam, nem volt valami �rdekes. 
Annyiban tal�n m�gis, hogy viszontl�thattam a ny�ri eml�keimet �s gondolataimat. A sok vil�gn�zet-v�ltoz�som, � �n nagy b�lcs! :')

Az igaz�g az, hogy tavaly �ta semmi sem v�ltozott. Tal�n kij�ttem a k�pletes g�d�rb�l, de egy �t se teljesen egyenes �s sima, �gy tal�ltam egy �jat, aminek az alj�ba cs�cs�lhetek. 
Csak figyelem a bar�taimat, akiket tal�n csak az�rt viseltem el, hogy ne t�njek t�l sz�nalmasnak. Egyed�l voltam, de m�gis b�b�k�nt �lltam k�z�tt�k. H�t igen, ha egyszer sz�nalmas vagy, az ellen nem lehet mit tenni.
N�zem, ahogy a l�ny, akit valaha a legjobb bar�tn�mnek nevezhettem volna, kamaszodik �s l�zad, ahogy minden h�ten m�s sr�c lesz az �lete szerelme...
N�ha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha �sszej�ttek volna a r�gebbi szerelmeim. L�tom, ahogy v�ltoznak, �r�ltk�dnek.

�n kimaradtam volna, vagy csak kor�n �rek? Nekem csak ez a hull�mvas�t maradt, m�r arra is nehezen eml�kszem, mikor voltam utolj�ra igaz�n, felh�tlen�l boldog. Meger�ltet� tiszt�n visszaeml�kezni a p�r �vvel ezel�tti dolgokra, a sz�p pillanatok mintha csak kit�rl�dtek volna az agyamb�l. Nem tudok �gy gondolni a 12 �ves �nemre, hogy ne l�tn�m az utal� jeleket a j�v�mre.

Itt vagyok �n, a sz�nalom �s a nevets�g t�rgya. Egyed�l.
Senki nem l�tja, senkit nem �rdekel. 

(soryy not sorry, kiss� s�t�t bejegyz�s, de �gy �rzek, ez kellett.)