bip. bip. bip. bip. khm

Kellemes szép éjfélutánt és boldog új évet mindenkinek! Helló :d

Pár hónap kihagyással újra itt rontom a levegőt, szebbé téve lázas napjaimat. Foghatjuk a betegségre, unalomra, vagy akármire ami jól esik. Nem tervezek hosszú bejegyzést, de majd meglátjuk mi lesz a végére. ;)

Kezdjük egy kisebb beszámolóval, mi is van épp az életemmel. 
Miután annyira imádom ezt a sulit, sikeresen megbuktam fizikából és matekból. Az igazat megvallva a többi jegyesem se jobb, kivétel az angol, a francia, a művtöri és a rajz, plusz az irodalom&nyelvtan. A félév elteltével (és a barátaim rásegítésével) realizáltam, hogy ez így nem mehet tovább, és muszáj lesz elkezdenem végre tanulni, ha nem akarom teljesen elcseszni az életemet. 
[pénteken megkaptam a félévimet, erre azt követő hétfőn írtam egy ötös matekdogát. könyörgöm csináljatok velem valamit, hát már csak nevetni tudok magamon]

Beszéjünk kicsit Seggfejről. Tudjátok a srác, aki jobban tetszett, mint kellett volna...
November közepétől kezdve egész jól alakult minden (valószínűleg ezért is nem jöttem ide nyavalyogni. lol), és egy olyan "majdnem randiztunk" helyzetbe kerültünk. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megbízhatok benne, hogy ez az egész igazi lehet és nem csak beképzeltem magamnak. Kb karácsony felé voltam úgy, hogy minden mindegy, csak hagytam hogy magával sodorjon az az érzés, hogy valaki tényleg szeret. 
Na ekkor jött a nagy pofára esés, téli szünet, majdnem együtt szilvesztereztünk (én ügyesen megijedtem és nemet mondtam. már nem is tudom hogy jó vagy rossz ötlet volt-e), január elsején éjfélkor még felhívtam, és aznap még beszéltünk is, de utána valahogy olyan volt minden, mintha jéghegybe ütköztünk és elsüllyedtünk volna mint a Titanic. Azóta alig beszélünk, Seggfej nagyon távolságtartó lett. A mai napig nem értem, és nem tudom mi történt. 
Szerencsére elég hamar túlléptem rajta, mondjuk ezen az is segített, hogy sokat bunkózott velem mostanában, amit szintén nem értek, de így jártam. Valószínűleg sokkal jobb ez így, legalább megtanultam, hogy vigyázni kell a pasikkal, elég komplikált logikájuk van. (vagy nincs) :)

Azóta is élem a kis unalmas életemet a barátaimmal, szenvedek itthon anyámmal és a bátyámmal, ahogy eddig is, sajnos ez valahogy nem változott. :D

Mostanában keveset festek, kissé össze-vissza áll a fejem, néha azt se tudom, milyen nap van éppen. Sokszor érzem magam elveszettnek, 'tini-depresszió', ki kell nőni. Esküszöm másra sem várok, mint hogy végre túl legyek ezen, igazán idegesítő tud lenni, főleg töri tanulás közben, vagy ha bejegyzést írnék, aztán mégsem. :d

Kéne valami újítás a blogon. Gondoltam arra, hogy esetleg címet váltok, csak hát az ugye mégis 50 kredit lenne, ami elég drága, nálam meg épp válság van. Lehetne szó költözésről is, de nem vagyok biztos benne, hogy magam mögött tudnám hagyni ezt a lassan négy évet, és a több mint 12 ezres látogatottságot csak úgy. Szóval még erősen gondolkozom rajta, aztán valamikor lesz belőle valami. Reméljük. :d

Több mint egy órája ültem neki megírni a bejegyzést, közben kb. két kattintással varázsoltam egy gyönyörű -fogjuk rá- kinézetet, úgyhogy végülis nem rossz egy termés ez mára.
A tervezett nem hosszú bejegyzésből ofkorsz egy kisebb novella lett, de így szép az élet, nem igaz? :D

nna majd jelentkezem

bonne nuit cupcakes~