Egyszer volt, hol nem volt... Meg kell mondjam, kifogytam az ötletekből. Több, mint 3 éve fut a honlap, habár más névvel, stílussal indultunk neki még akkor.

Először sunnystories.gp, a drága történetes oldalam, ami talán jobb is, hogy a süllyesztőbe veszett. Aztán nem találtam a helyemet, ezerféle blogon, oldalon működtem. Répámmal (eredeti művésznevén Pennyvel :d), Moncsival, az én drága egyetlen Zsómmal, bár ki tudja már, miféle lapot próbáltunk működtetni mi ketten. 
Mielőtt majdnem egy évre felfüggesztettem a honlapszerkesztést, előrukkoltam egy Kesha rajongói oldallal (jézusmáriám..lol), ami egyszer az ajánlott oldalakhoz is kikerült a gportal főoldalára. :3 Meg kell jegyeznem, ekkor indult hosszú útjára a doomsday.gp.
Egy nagyobb szünet után fejest ugrottam a "tartós" blogolásba, ami konkrétan annyit jelentett, hogy szakaszosan hoztam a bejegyzéseket. Egy-két hétig rendszeres frissek, stbstb, aztán hirtelen három hónap szünet csak úgy a semmiből. :d Sajnos erre most is hajlamos vagyok, de már kényszerítem magam, hogy valamilyen módot találjak arra, hogy valami vállalhatót írhassak ide. 

A leghosszabb szünetem ez idő alatt kicsivel több, mint 7 hónap volt. Amikor visszatértem, leírtam dióhéjban ennek okát (btw, még mindig olvasható ;d). Ezek után próbáltam újra felvenni a tempót, a "tartós" blogolásmódom továbbra is maradt, de úgy érzem, valamivel értelmesebb bejegyzéseket sikerült kiszenvednem magamból. (néha szó szerint :D)

Elérkeztünk ide. Három hosszú év... Esküszöm többnek tűnik. :d
Ez idő alatt sok remek emberrel találkoztam, inspirálódtam mások bejegyzéseiből. 
Sokszor úgy érzem, semmiről se tudnék írni, vagy hogy igazán nincs értelme ennek az egésznek. Végül mégis feljövök, néha visszaolvasom a régi bejegyzéseimet, miközben csak a fejemet fogom, hogy hogy lehettem ekkora idióta. De megéri, mert olyan ez, mint egy kis hiányos napló. Sok-sok emlék, barátok, a kétségek. (a régi novelláim, verseim, amik még mindig fent vannak az oldalon, csak elrejtettem őket muhahaha)

Látjátok most is úgy indultam neki, hogy na ebből megint nem lesz semmi, maximum egy unalmas nyafogós bejegyzés, mint mindig, amikor nem tudok mit írni... aztán mégse. :d

Nagyon-nagyon köszönöm Leilának, hogy ajánlotta ezt a témát (még májusban, upsz), nélküled várhattunk volna még két hónapot a következő bejegyzésig. :D Nem tudom, hogy olvasol-e még, de örök hálám. :3

Tanulság: írjatok, hogy mit szeretnétek olvasni tőlem, mert egyszerűen pang az ötlettáram, és tényleg szeretnék végre többet foglalkozni az oldallal. :) Szóval hajrá!

étreinte, cupcakes! 

Heyy bitches, na ki van itt? :D
Egy teljesen kiegyensúlyozott, stressztől és depressziótól mentes Dena? Háááát nem. Túl szép lett volna, nemigaz?

[gyors közlemény, a saját gépem meghalt, most is anyum laptopjáról írok. de csak mert hiányoztatok. hihi]

Naszóval, majdnem két hosszú hónap telt el az utolsó normális bejegyzésem óta, így azt hiszem, van mit bepótolni. Nem is kevés. :D

parapappapaaaa... Gimi

Hát hol is kezdjem?.. Eleinte imádtam, azt hittem, hogy végre megtaláltam mindent, amire vágytam. Jó arc tanárok, a legjobb osztálytársak, barátok, álmaim iskolája... Na ez mind egy hónapig tartott, amikoris valami eltört, és lassan minden összeomlott. Rájöttem, hogy túl hosszú ideig lebegtem egy rózsaszín felhőn, miközben mindenki megjátszotta magát, aztán semmi sem maradt a régi.
Hirtelen nagyon hiányzik Abigél és Anna, rettentően fáj, hogy milyen rég nem láttam őket. Abigélről konkrétan semmit nem tudok. Csak azt kívánom, hogy újra nyár legyen, és semmi bajom ne legyen az élettel. [i love bipolar depression. lol]
Fontos dolog viszont, hogy a lehető legjobb a nyelvtanítás nálunk. A franciatanárom egy angyal, a kedvenc tanárom, rettentően jól tanít. Az angolról meg inkább ne beszéljünk, de jövőre már előrehozott éretségit fogok tenni belőle, ha minden jól megy. :)

[mellékes, hogy belezúgtam egy srácba, aki nem szeret viszont, csak szórakozott velem. hehehehe asszem inkább apáca leszek]

Nem is tudom mit írjak még. Egy kis összevisszaságot talán.

Nem járok sportkörre, helyette minden hónapban egy szombatot végigszenvedek túrázással. Nem kellemes, a legutóbb elvesztettem a kedvenc fültágítómat. :c
Keddenként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozom, a budapest gyűjteményben a kötelező közösségi szolgálat keretein belül. Plakátokat digitalizálok, és egyszerűen imádom. Hiányozni fog, amikor vége lesz.
Nemrég átmentem teljesen punk rockba, fekete a frufrum, a hajam többi része vörös. :3
Az október 19-ei Paddy and The Rats koncert nagyonnagyon jó volt, természetesen az első sorban, már alig várom a következőt. *-*
Tavasszal megyek Párizsba!!! omfg 
Három napot voltunk családdal Sopronban, ma értünk haza. Be kell valljam, nem volt olyan szörnyű, mint vártam, és ennek nagyon örülök. :d A történelmi belváros épületei mesések, a latte meg nagyon finom volt.

Na asszem dióhéjban ennyi lenne, igazából nem terveztem ultrahosszú bejegyzést, túl fáradt vagyok, plusz sietnem is kellett.
Most élvezem a szünetet, vagyis vasárnapig alszom, közbe meg beiktatok egy telepatikus találkozót Jádémmal. :D 
Mint említettem, a gépem meghalt, vagyis fogalmam nincs, mikor jön a következő bejegyzés, de reméljük, hogy minél hamarabb. Karácsonyra reménykedek egy új laptopban. Szorítsatok. :d

léptem, bonne vacance cupcakes! 

Nemsokára lesz új bejegyzés, adjatok még egy pár hetet hogy feléledjek. 

Mindjárt őszi szünet, kitartás ;)

Szép szeptemberi vasárnapot mindenkinek!

Rengeteg dolog történt az utolsó bejegyzésem óta, szóval helyezkedj el kényelmesen, hozz egy bögre teát, ez hosszú lesz. :)

Dömsöd

Ballagás óta nem láttam a családom másik felét, szóval elvállaltam egy fél hét bébiszitterkedést a húgom mellett, és így legalább apummal is kommunákaltam.. mondhatni. 

SZIGET - Fesztiválköztársaság? r u kidding me?

Augusztus 10én kijutottam a Szigetre, nagyon vártam már, főleg a Paddy and the Rats közönségtalálkozót és koncertet. Igazából csak miattuk mentem, és rángattam magammal a bátyámat is. 
Na de azért meg kell mondjam nem volt olyan mesés, mint az ember várná. A sok külföldi nem is zavart még, hiszen köztudott rólam, hogy imádom őket (ráadásul a belga paddy and the rats fanok nagyon jó arcok voltak), meg jó pár éve tudjuk már, hogy ez a fesztivál a külföldieknek van csinálva, és kész. De az árak már nagyon durvák, minden határon túllőttek idén. A fesztiválkártya magában is a legnagyobb baromság a világon, egy szelet zsíroskenyér 400ft-nál kezdődött, ennél olcsóbb csak egy kis darab palacsinta volt 200ft-ért. Namármost, ha olyan suttyó vagy, mint mi, és összesen 2000 forinttal indulsz neki a fesztiválnak, nem lesz szép szenvedésed.
A másik dolog, amiben csalódtam, az a ColourParty volt. Semmi extra, csak hatalmas tömeg, mi a bátyámmal alig kaptunk valamit a színes porból vagy miből. 
Ezek után már csak az szomorított el, hogy az összes jó koncert egy időben volt. Paddy and the rats, Alvin és a mókusok, Nirvana tribute... Előttük meg alig valami, szóval dafuq volt.
De hogy már valami jót is mondjak, a hangulat nagyon jó volt, a fentiektől eltekintve nagyonnagyonnagyon jól éreztem magam, összehaverkodtunk pár emberrel, és a patr koncert meg maga volt a csoda, a végére el is ment a hangom. xd
Szóval jó dolog ez a Sziget feszt, ha küldöldi vagy és sok pénzed van. bip

Pusztazámor / Csongrád

Pont egy nappal a fent említett fesztivál után utaztam keresztanyumékhoz, és még aznap megismertkedtem a fél faluval és elvesztettünk egy teknőst. Szép kezdés. :"D
Elvoltunk egy darabig, aztán mentünk kempingezni, de hála égnek végül nem kellett sátorban aludnunk, az utolsó pillanatban valaki visszamondta a foglalást és kaptunk egy aranyos kis házat. 4 napig strandkaján és alkoholmentes sörön éltünk. Napoztam, leégtem, napszúrást kaptam, aztán jöttünk haza. Remek volt. :"D

Amúgy maradhattam volna, csakhogy másnap Paddy and the rats koncertre mentem volna (igen, megint), csakhogy anyám az utolsó pillanatban jelentette ki, hogy nem tud pénzt adni, vagyis nem mehetek... Igazából ez még mindig kiborít, így egy hónap után is. :|
Szóval augusztus 20at félig bőgve, félig a deákon szenvedve és vodkasprite-ot iszogatva töltöttem.

GÓLYATÁBOR

Oké, eleve úgy kezdődött a dolog, hogy a gólyavezetők azt mondták, hogy hozzunk magunkkal féltéglát meg két marék kavicsot magunkkal, és majd meglátjuk, hogy mit kell csinálni velük. (napokig jobb dolgom sem volt, mint féltégla után kutatni)
Negyed hétre kellett kiérni a stadionokhoz, ami tőlünk háromnegyed óra metrózást jelent. Már az sem volt kellemes, hogy hajnali ötkor keltem, de az már mindennek a teteje volt, hogy énekeltünk a buszon... mondjuk vicces volt. xd
Rengeteget rohantunk, guggoltunk, gólyát álltunk, az első nap végére már szenvedtünk az izomláztól, de annyira jó volt minden. :D 
Szerencsére jó osztály jött össze, nagyon gyorsan klassz társaság lettünk, úgyhogy utolsó nap már haza se akartunk jönni. :)

Ééééés ennyi, véget ért a nyár, elkezdődik a gimis életem. Még mindig furán hangzik, de egyre jobban tetszik. :D Majd valamikor hozok sulis beszámolót is, de nem mostanában. (a vicces dolog az, hogy hiába vagyunk túl az első héten, se könyvem, se állandó órarendem nincs még. hahahahaha fuck the government)

see ya. ^^

Nem tervezek hosszú bejegyzést, csak jelezni szeretném, hogy még élek. :D Még kiélvezem, hogy augusztus van, és még ezer helyre megyek nyaralni, mielőtt elkezdődne a giminek nevezett rémálom. jepp

Tervezek egy nyárösszefogalaló bejegyzést a hónap végére, ami nem azt jelenti, hogy meg is fogom csinálni... Ismertek. :')

btw a héten megtaláltam a 2011-es 'blognaplómat', hogy úgymondjam. Nem tudom, hányan emlékeztek  jó öreg dawnbördökre, vagyis arra az időre, amikor még nem volt teljesen normális számomra, hogy még hajnali háromkor is ébren voltam (vagy tovább). A cuki 13 éves énemre, akinek semmi baja nem volt az életben, csak annyi, hogy Kyra Eleison (egy könyv főszereplője, wtf) frizurát váltott! :'D Aki képes volt egy egész oldalt végigbaszakodni a csillogós zseléstollaival,hogy aztán egy sima feketével írjon. 
Ha valaki a rendszeres látogatóim közül emlékszik még erre, akkor írjírjírj, és kapsz egy nagy interkontinentális ölelést, mert átvészeltél velem sok-sok bezárást, mélypontot, olvastad a rengeteg baromságomat, ééés még mindig feljársz ide. luv ya

Ha már itt tartunk, nem győzök bocsánatot kérni attól a 8-10 rendszeres látogatómtól, akik majdnem minden nap felnéznek ide. Nem is értem, de köszönöm, imádlak titeket. :) (*khmm*bár többet kommunikálnátok velem*khmm*)

Na megyek is, augusztus végén talán jövök, szeptemberben biztos ;)

byeeee

ps.: i need coffe but i just ran out. grrr