Üdv néked, átutazó!
Remélem jól telik a napod az internet zavaros bugyraiban bolyongva, s félve bár, de küzdve nem találod szemrevalónak újdonsült gúnyáját eme szörnyen lecsúszó-félben lévő blognak. Ha eleget láttál és lefáradtál, kívánok neked jó szelet, macskafülű egereket!

*back to reality*

 Na szóval, mint látjátok én is beálltam azok közé a sorba, akik ilyen kinézettel büszkélkedhetnek. Teljesen olyan, mint az összes többi, de legalább teljesen home-made, vagyis szenvedtem vele több, mint egy órácskát a szarabbik gépemen. (tapsot nekem)
 Most tetszik, de lehet, hogy jövőhéten megint újat hozok. Who knows?

LOL of the week

 Azzal a sok eszemmel, ami nincs, kb hajnali hatig fent voltam, és ebből adódóan negyed négykor keltem. Nos, ezzel még semmi gond nem lett volna, hiszen minden második nap ezt csinálom, csakhogy Jáde drága volt olyan unott, hogy abban a pillanatban fogta magát, felszállt a buszra és átjött négyre. Én pedig pizsiben, kócós, kék hajjal (long story) nyitottam ajtót mikor megjelent. Még akkor reggeliztem, zuhanyoztam, hajat mostam, aztán spontán elmentünk moziba megnézni a Z Világháborút, ami amúgy egész jó film, csirkeszerű zombikkal. jepp
 A film után még benéztünk az alexandrába, csorgattuk a nyálunkat a sok drága mangára. Jáde nagyon jó napot csinált nekem, nélküle ezer százalék, hogy itthon tunyultam volna a gép előtt. Imádom :)

 Kedvem lenne írni egy jó depressziós bejegyzést, amiben szidom magamat, a világot, az életemet és minden létező dolgot a világon. Lenne értelme? Nem, szerintem se...

 Mégis elérkeztem a mélypontomhoz, amikor már minden idegesít. A nyár, a blog (főleg a kinézet), anyám, a hipsterek, a lassan száradó festék, az, hogy minden sorozat, amit szeretek, hiatusban van, a kibaszott gólyalét, az, hogy nincs pénzem conra, a nemlétező barátaim, az internet, a lustaságom, az undorító rendetlenség a szobámban, a szuicid hajlamaim, minden régi és minden új.

 Már előre utálom az új sulimat. Nem tudom, miért. Talán túl nagy csalódás volt az általános, és félek többet várni a gimnáziumtól. Sajnos az a "megtiszteltetés" ért, hogy már májusban megismertem leendő osztálytársaimat. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy boldogan túléltem volna a nyarat eme tudás nélkül is, köszönöm Leövey.

 Idegesít, hogy soha, semmihez nem vagyok elég jó, a rajzaim szarok, a honlapszerkesztés sem az én asztalom, ráadásul nem is vagyok valami nagy szám. Néha úgy érzem, csak magamnak írogatok itt, mint valami idióta. Idegesít az, hogy mindenem unalmas. A ruháim, a hajam, az arcom, a dagadt testrészeim, minden ugyanolyan már évek óta, és már nem bírom. 

 Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek. Nem is tudom, új kezdet? Egy másmilyen élet? Azt akarom, hogy jelentsek valamit az embereknek, de sose voltam az a fajta személy, akit észrevettek, vagy emberszámba vettek volna.

Csak sikerült összekotornom egy nyafogós bejegyzést. Bocs, tudom, hogy unalmas vagyok. :s

Kaptam megint ilyen kérdezgetős díj akármit. Továbbadni nem fogom, de a kérdésekre szívesen válaszolok, miertmiafenénekne. :D

Szóval, Lou drága először:

Dear darling!

Igen, még élek, és tovább szándékozom rontani a levegőt eme fantasztikusan unalmas és egyhangú blogon. :D

Na lássuk, túlestünk egy ballagáson, évvégén, banketten, fesztiválon és nyaraláson, és már itt is a nyár közepe. Ha belegondolunk, kevesebb mint két hónap suliig. brrr
De ne essünk át a ló túloldalára, ugyanis visszatértem, és kivételesen (kóros unalomból kifolyólag) hoztam nektek egy vízválasztó élménybeszámolót az eddigi történésekről. Felkészülni... vigyázz, kész...

Ballagás - a nagybetűs

Sohasohasoha de soha a büdös életben ne vállaljátok el a ballagási beszéd megírását, majd felolvasását! Én megtettem, megszívtam, beégtem, és csak remélni tudom, hogy videófelvétel nem készült az esetről, különben a föld középpontjáig ásom magam szégyenemben! ~ erről ennyit. 
Amúgy szép ünnepség volt, néha vicces, néha szomorkás, de a lényeg, hogy végre valahára elballagtam abból a redvás általánosból, új lappal indulunk szeptembertől valahol máshol. :)

Bankett

Kellemes volt, jókat nevettünk, én meg felcsaptam fotósnak. :d Ettünk pizzát, guitar hero-ztunk, üvöltettük a zenét a suli középső udvarán. MIndent egybevéve, nagyon jól éreztem magamat. :) [utána páran megittunk egy-két sört, aztán bátyámékkal ünnepeltük az általános végét az éjszakában, de psssszt ;)]

a kedvencem... Hegyalja Fesztivál!

Chipssel, sátorral, martens bakanccsal, és a család aggodalmaival megpakolva battyogtunk a keletibe, onnan Tokajba, hogy végre magával ragadhasson minket a nyár. 
Ám meg kell mondjam, a cipekedés fárasztó és fájdalmas volt, de nem annyira, mint a két órán át tartó sátorfelverés. Hiába, ha valakinek nincs quechua sátra, annak meg kell szenvednie egy hatszemélyes óriással. :'d
Ha nem számitjuk az egész héten minket átkozó időjárást, sarat, miegyebet, akkor ez volt életem legeslegjobb hete! Vegyük szépen sorra: találkoztam az Asking Alexandria tagjaival, van tőlük aláírásom, és voltam a koncertjükön is!!!!!! omg!!! Szerintem még mindig a hatása alatt vagyok. :D
Paddy and the Rats koncerten is voltam, ráadásul első sorban, és egyszerűen hihetetlen volt! Imádtam minden pillanatát. 
Rengeteg koncerten voltunk még (és rengetegről lemaradtunk Tóthék félszáraz bora miatt, muhahaha). 
Isteni volt egy egész hetet olyan emberek társaságában tölteni, akik ugyanazt a zenét szeretik, mint én, és nem ítélnek el a stílusom és az öltözködésem miatt. wow :)

éééés három napra rá mentünk családosan nyaralni a kedvenc városomba, Debrecenbe

Ha azt mondanám, a nyaralás maga volt a csoda, akkor hazudnék. Nem volt se felhőtlen (ellenben kánikulás), se idilli, ugyanis megvolt a szokásos családi dráma, de mindezek se akadályoztak meg abban, hogy jól érezzem magam. :)
Találkoztam Viviennel, alias a kecskeerőszakoló, marslakó Máriámmal, akivel vagy négy éve boldogítjuk egymást (r.i.p. fefasims), és Aurél drágával, aki egy twitterbuzi. :D 
Nagyon jó hat nap volt, a város lehengerlő (és nagyon olcsó!), a nagyerdőben sok filmkockát ellőttem, hogy megörökítsem a természetet. És ettem Lángost!!! Nagy betűset. Finom volt, és olcsó. *-*

Most pedig itthon poshadok, próbálom kipihenni az eltelt egy hónap fáradalmait. Már csak apuélhoz kell majd mennem pesztrálni a húgomat (aki amúgy szeptemberben kezdi az elsőt, omg!), keresztanyumékhoz, ami remélem, hogy összejön, mert egyszerűen imádok náluk lenni, aztán pedig gólyatáborba (amitől nem kicsit félek, haha :D).
Ennyi, vár a szeptember, és az év további része. Fincsi lesz :3

Remélem elégedettek vagytok most, hogy végre adtam valami életjelet magamról. :)
De ismertek már, bocsánatot se kérek, amiért egy hónapig nem jelentkeztem.
Hoztam egy új dizájnt is, saját css-sel, a háttér pedig az egyik kedvenc festőm, Cezanne műve, remélem nektek is tetszik. :d

Még jelentkezem,
ciao!

Na helló emberiség!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szabadfoglalkozás volt infón, ráadásul az internet is működött! yaaay
Szóval hoztam nektek egy új dizájnt. Remélem tetszik :)

byebye